Hogyan lehet kezelni a COPD-t?

A kezelés célja A betegek panaszainak az enyhítése, az életminőségük javítása és a tüdőfunkció romlásának megállítása vagy lehetőség szerinti lassítása. Erre gyógyszeres és nem gyógyszeres lehetőségek állnak a rendelkezésünkre.

Gyógyszeres kezelések

Agyógyszeres kezelés segítségével csökkenthetjük, vagy megszüntethetjük a betegség tüneteit. A gyógyszeres kezelést megelőző vagy fenntartó, illetve rohamoldó szerekre osztjuk.

Vannak olyan szerek, amelyek egyszerre használhatóak rohamoldásra, illetve megelőzésre is, és vannak olyanok, amelyek a tünetek súlyosbodásának okát hivatottak megszűntetni: pl. a váladékoldók vagy az antibiotikumok.

Megelőző vagy fenntartó kezelés: A tünetek megelőzésére vagy az állapot rosszabbodásának az elkerülésére használjuk a megelőző vagy fenntartó gyógyszereket. Ezeket általában naponta és rendszeresen, akár egész életen át kell használni. Ezeknek a szereknek gyakran nem érezzük azonnal a hatását, viszont amennyiben elfelejtjük, vagy elhagyjuk a használatukat, akkor az állapot rosszabbodása, a tünetek kiújulása vagy erősödése figyelmeztet minket arra, hogy baj van. Rendszerint hosszabb hatású, általában naponta egyszer vagy kétszer alkalmazandó készítményekről van szó. Vannak közöttük olyanok, amelyek hörgőtágító hatásúak, vannak, amelyek gyulladáscsökkentő tulajdonságúak, és lehetőség van a váladéktermelés befolyásolására is.

1. Hörgőtágítók

A hörgők tágítása révén könnyítik a légutakban a levegő áramlását, így könnyebben tudja be- és kilélegezni a levegőt a COPD-s beteg. Kevesebb légúti munka árán több oxigénhez jut a szervezet, könnyebben tudja kilélegezni a termelődő széndioxidot, illetve a levegőcsapdák könnyebb kiürítése kapcsán csökken a tüdők és a mellkas túlfeszülése és felfújtsága.

A hörgőtágítók közé tartoznak az ún. béta-receptorokat izgató szerek, az ún. antikolinerg szerek (ezt a kettőt leggyakrabban inhalációs formában kapják a betegek), illetve a xantinszármazékok (ezeket a teofillin tartalmú szereket általában tabletta, kúp vagy injekció formájában használjuk)

A hörgőtágító gyógyszerek között vannak elhúzódó hatású szerek, amelyeket naponta általában kétszer kell alkalmazni, de van már olyan készítmény is, amelyet elegendő napjában csak egyszer belélegezni. Ezeket elsősorban megelőző vagy fenntartó kezelésre használjuk. Vannak gyors hatású hörgőtágítók, ezeket használhatjuk rohamoldó szerként is.

Kombinációs hörgőtágító kezelés. A különböző hatásmechanizmusú és hatástartamú hörgőtágítók kombinációs alkalmazása ugyanannyi vagy kevesebb mellékhatás jelentkezése mellett fokozhatja a hörgőtágítás mértékét. Pl. egy béta-receptor izgató és egy antikolinerg készítmény együttes alkalmazása nagyobb mértékben és tartósabban javíthatja a FEV1 értékét, mint bármelyik szer önmagában.

Betareceptor-izgató, antikolinerg szer és/vagy xantinszármazék egyidejű alkalmazása tovább javíthatja a légzésfunkciót, illetve a betegek egészségi állapotát. A gyógyszerek számának növelése általában emeli a költségeket. Ezzel egyenértékű előnyök érhetők el a hörgőtágító adagjának emelésével is, amennyiben a mellékhatások jelentkezése nem korlátozza a dózisemelést.

A hörgőtágító szereket a pánikba eső betegek gyakran többször használják (sokszor nem megfelelő technikával, kicsi hatásfokkal), mint amennyit szabad lenne, és ezzel túlzottan megterhelhetik a keringésüket, hiszen ilyenkor emelhetik a pulzust és csökkenthetik a vérnyomást.

2. Gyulladáscsökkentők

Ezek általában szteroidtartalmú készítmények, amelyeket a leggyakrabban inhalációs formában alkalmazunk. A COPD-ben kialakult hörgőnyálkahártya gyulladásra kevésbé hatnak, mint az asztmásoknál, ugyanakkor – különösen a súlyosabb esetekben – képesek jelentősen csökkenteni a tünetek súlyosbodásával (exacerbáció) járó események számát. Fontos tudni, hogy a COPD-ben alkalmazott szteroidok nem azonosak a doppingoló sportolóknál használt izomnövelő szerekkel.

Az inhalációs szteroidokat általában kombinációban, hosszú hatású béta-receptor izgató készítményekkel együtt, ugyanabból a készülékből egyszerre belélegezve használjuk.

Súlyos esetben akár sokkal nagyobb adagban – tabletta vagy injekció formájában – is adható szteroid tartalmú készítmény, célszerű azonban az állapot javulása után a lényegesen kevesebb mellékhatással járó inhalációs kezelésre visszatérni.

Rohamoldó kezelés: Egyes gyógyszerek a hirtelen fellépő, vagy fokozatosan súlyosbodó panaszok gyors enyhítésére szolgálnak. Itt a legfontosabb cél a tünetek gyors enyhítése. Illetve idő nyerése addig, amíg a páciens elér az orvosához, vagy a korábban nem megfelelően használt megelőző szerei ismét ki tudják fejteni a hatásukat. A COPD-s betegnél a rohamoldó szerek általában gyors hatású hörgőtágító készítmények.

A rohamoldó szerek közé a gyors hörgőtágító hatással rendelkező szerek tartoznak: az ún. béta-receptorokat izgató szerek, az ún. antikolinerg szerek (ezt a kettőt leggyakrabban inhalációs formában kapják a betegek), illetve a xantinszármazékok (ezeket a teofillin tartalmú szereket általában tabletta, kúp vagy injekció formájában használjuk)

A gyógyszerek bevitele szerint a leggyakrabban inhalációs vagy szájon át alkalmazható gyógyszereket használunk.

Az inhalációs gyógyszerbevitel előnye, hogy a hatóanyag közvetlenül a légutakba kerül, így gyorsabban fejtheti ki a hatását, és kevésbé terheli meg a szervezet többi részét. Az inhalációs eszközöknek három nagyobb csoportját különböztetjük meg:

• Hajtógázas adagolók (spray)

• Porbelégző készülékek

• Gépi porlasztó

Nem gyógyszeres kezelések

1. Oxigénkezelés

Légszomj vagy fulladásérzés nem indokolja az oxigénkezelés megkezdését. A vér oxigéntartalmának jelentős hirtelen vagy tartós csökkenése esetén javasolt az oxigénterápia elkezdése. Általában kórházi körülmények között állítják be a súlyos betegnek megfelelő pótlást, amelyet otthonában kell majd folytatnia. Általában legalább napi 15 órán keresztül kell ezeknek a betegeknek használni az oxigént.

Túl sok oxigén alkalmazása is káros lehet, mert egyrészt csökkenti a légzőközpont működését, és ezzel elősegítheti a széndioxid felszaporodását a vérben, amely fejfájáshoz, aluszékonysághoz vezethet. Mivel a dohányzás balesetveszélyes az oxigénterápia mellett (robbanásveszély!), az addig dohányzó betegnek le kell mondania a dohányzásról az oxigénterápia idején. A dohányosok vérében magasabb a szénmonoxid szintje, amely gátolja a vérfesték (hemoglobin) oxigénszállító képességét. Ezért a dohányos betegnek nem segít az oxigénpótlás, rendelése így nem indokolt!

Dohányzás mellőzése

Mai ismereteink szerint a dohányzás abbahagyása az egyetlen módja annak, amellyel a COPD-s beteg tüdőfunkciójának a gyors romlása lassítható.

Dohányos betegben a gyógyszeres kezelés hatékonysága is sokkal rosszabb, mint a nem dohányzók vagy a dohányzásról leszokottak körében.

Bár a dohányzás teljes elhagyása után sem tér vissza a tüdők eredeti funkciója, de jelentősen lassítható a káros folyamat előrehaladása.

Rehabilitáció

Egy olyan program, amelyet a légúti beteg állapotának pontos ismerete alapján a kezelőorvos a társszakmák képviselőivel együtt állít össze és hajt végre annak érdekében, hogy a páciens légzését lehető legjobb funkcionális állapotba hozza, vagy ott tartsa.

A légzésrehabilitáció célja a lehető legjobb funkcionális eredmény elérése mellett az is, hogy a beteget megtanítsa a mindennapi élet kihívásainak megfelelni, és ellátni a normális életvitelhez szükséges feladatokat.

A légzésrehabilitáció két kitüntetett eleme a helyes légzési technika elsajátítása a légzési gyakorlatok révén, illetve a megfelelő terhelhetőség elérése a rendszeres fizikai aktivitás, kondicionáló tréning segítségével.