Köhögéscsillapítás

Köhögéscsillapítás

Szerző: Tüdőközpont Utolsó módosítás:2023.02.09 18:03

A köhögés egy bonyolult reflexes folyamat, melynek célja, hogy a légutakat irritáló ágensektől – legyen az idegen anyag vagy feleslegesen termelt váladék – meg tudjunk szabadulni. Ebből következik, hogy a szervezetnek ezt az élettani funkcióját nem mindig érdemes kikapcsolni vagy elnyomni, és érdemes megfontolni, hogy valóban szükséges-e a köhögéscsillapítás vagy csak egy védekező funkciónkat akadályozzuk szerepének betöltésében.

Köhögéscsillapítás – Tartalom

Tüdőközpont – Köhögéscsillapítással kapcsolatos szolgáltatásaink

Mi a köhögés?

A köhögési reflex érzékelő (szenzoros) receptorai a légutakban, azon belül is a nyálkahártyában találhatók. Amikor valamilyen irritáló idegen vagy a szervezet által termelt anyag stimulálja ezeket a receptorokat, akkor ingerület keletkezik, ami a megfelelő idegek közvetítése révén az agytörzsbe jut, ahol a köhögési központ található. Innen aztán más idegrostokon keresztül a gége, a rekeszizom, a hasi és a bordaközi izmokhoz szállítódik az ingerület, összehúzódásra késztetve őket.

A köhögés folyamata során lényegében történik egy mély belégzés, majd ezt követően egy erőltetett kilégzés, miközben a hangrés zárt állapotban van. Ennek köszönhetően a légutakban jelentős mértékben megnövekszik a nyomás, így amikor a hangrés nyílik, a hirtelen szabaddá váló út lehetőséget teremt, hogy a levegő nagy erővel távozzon, magával sodorva a nyálkahártyát és receptorokat izgató anyagot.

A köhögés fajtái

Hurutos vagy produktív köhögésnek nevezzük, amikor a köhögés hatására a légutakból váladék vagy idegen anyag távozik.

Száraz vagy improduktív köhögés alatt azt értjük, amikor a légúti nyálkahártyát olyan dolog irritálja, ami köhögés révén nem eltávolítható. Ezt okozhatja akár gyulladásos folyamat, daganatos elváltozás, illetve mechanikai és kémiai ingerek. Ez a formája a köhögésnek rendkívül kínzó lehet.

Köhögéscsillapítás – mikor érdemes, mikor nem szabad?kohogescsillapitas

A köhögéscsillapítás indokoltsága az alapján dönthető el, hogy a köhögés hasznos-e számunkra. A hurutos köhögésnek nagyon fontos védekező szerepe van, mivel az általa eltávolított anyagok a légutakban maradva

  • ronthatják a vér és a tüdő közötti gázcserét, melynek során szervezetünk oxigénhez jut, és megszabadul az általa termelt, felesleges szén-dioxidtól;
  • a légutakat elzárva az akadály mögötti tüdőterület légtelenségéhez (atelectasia) vezethet;
  • illetve a váladék vagy az elzárt tüdő rész felülfertőződhet különböző kórokozók által.

Ezzel szemben a száraz köhögés kifejezetten megterhelő, szenvedést okoz, illetve nagyon kimerítővé tud válni, ezért ilyen esetekben szóba jön a köhögéscsillapítás.

Köhögéscsillapítás szükséges lehet még olyan esetekben, amikor a légúti nyálkahártyát szeretnénk vizsgálni valamilyen műszeres technikával.

Köhögéscsillapítás módszerei

Köhögéscsillapítás során mind a köhögés gyakoriságát, mind az intenzitását mérsékelni szeretnénk. Ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, különböző pontokon avatkozhatunk be a reflex működésébe: egyrészt hatással lehetünk az agytörzsi köhögés központra - ez a centrális köhögéscsillapítás -, másrészt a légúti receptorok és a hozzájuk kapcsolódó idegsejtek működését is befolyásolhatjuk – vagyis perifériás köhögéscsillapítás történhet.

Gyógyszeres köhögéscsillapítás

Centrális köhögéscsillapítás

Centrális köhögéscsillapítás lehetséges opioid és nem opioid típusú köhögéscsillapító készítményekkel, melyeknek célja az agytörzsi köhögési központ ingerlékenységének csökkentése. Jelenlegi ismereteink szerint ezek a leghatékonyabb szerek köhögéscsillapítás tekintetében. Adagolásuk napi 3-4 alkalommal történik általában.

Köhögéscsillapítás opioidokkal:
Az opioidok köhögéscsillapító hatása régóta ismert, és meglehetősen hatékony szerek is, azonban limitálja használatukat, hogy hatásukhoz könnyen hozzá lehet szokni. Számos opioid ismert és alkalmazott az orvosi gyakorlatban, azonban köhögéscsillapítás céljából csak olyan származékok alkalmazhatók, melyek nem minősülnek kábítószernek (például codein, dihydrocodein, dextrometorphan). Ezekre a hatóanyagokra jellemző, hogy nem pusztán addiktív hatásuk csökken, de köhögéscsillapító hatásuk is erősödik az egyéb származékokhoz képest. A szerkezeti változásnak köszönhetően, ami ezt lehetővé teszi, fájdalomcsillapító hatásuk – ami az opioidok egyik alapvető tulajdonsága, és leginkább emiatt használjuk őket a gyógyászatban - is minimalizálódik, lényegében nincsen. Egyes hatóanyagok esetében a köhögéscsillapító hatás 15-30 perc alatt felléphet, és akár 5-6 órán keresztül is tarthat. Néhány opioid típusú köhögéscsillapítónak nem csak a köhögési központra, de légzőközpontra is hatása lehet, működését csökkenthetik, ezért bizonyos betegségekben, mint amilyen például a COPD nem alkalmazhatók.

Köhögéscsillapítás nem opioid vegyületekkel:
A nem opioid köhögéscsillapítók (butamirat, pentoxyverin) hatása és hatásmechanizmusa nagyon hasonló az opioidszármazékokhoz, azonban rájuk nem jellemző a légző központon kifejtett hatás.

Kapcsolódó cikkünk

Hurutos csecsemő: nem megfázás, hanem reflux

Hurutos csecsemő: nem megfázás, hanem reflux

Szörtyögő hangként lehet leginkább leírni, amikor a csecsemőnél hurutos tünetek jelentkeznek. Ilyen esetben nem biztos, hogy légúti fertőzéssel van dolgunk, érdemes reflux irányába is vizsgálódni – hívja fel a figyelmet dr. Hidvégi Edit gyermekgyógyász, gasztroenterológus, tüdőgyógyász, a Tüdőközpont orvosa.

Perifériás köhögéscsillapítás

Perifériás köhögéscsillapítás során a köhögési reflexekben szerepet játszó receptorok és idegsejtek működését csökkentjük. Ilyen célra alkalmasak a helyi érzéstelenítők és a receptorok érzékenységének csökkentésével ható szerek.

Köhögéscsillapítás helyi érzéstelenítőkkel:
A helyi érzéstelenítőket (például lidocain) köhögéscsillapítás céljából általában műszeres vizsgálatok során alkalmazzák. A nyálkahártya érzéstelenítésével az irritáló hatás sem tud érvényesülni.

Köhögéscsillapítás a receptorok érzékenységének csökkentésével:
Szisztémásan  ható szerek (prenoxdiazin, levodopropizin), melyek révén a légúti nyálkahártya receptorai kevésbé reagálnak az irritáló tényezőre.

Nem gyógyszeres köhögéscsillapítás

Elsősorban a száraz köhögés csillapítására alkalmas lehet a levegő páratartalmának növelése. Köhögéscsillapítás céljából szopogatható cukorka, mely szintén hatékony lehet abban az esetben, ha a köhögést kiváltó inger a garatnyálkahártyát érinti, ugyanis fokozódik a nyáltermelés, ami védi a nyálkahártyát. Ezek mellett fontos a megfelelő folyadékbevitel is.

Köhögéscsillapítás köptetőkkel

A köptetők olyan gyógyszerek, melyeknek célja a légutakban található váladék eltávolításának megkönnyítése és meggyorsítása. Ennek alapvetően három módja van:

  • szekretolitikumok segítségével fokozható a légúti váladék termelése,
  • mukolitikumok révén a nyák sűrűsége csökkenthető,
  • szekretomotorikumok alkalmazásával a légúti hám kefeszegélyének működését fokozhatjuk, ami lényegében segít „kisöpörni” a köpetet légcsőből és a hörgőkből.

Előfordulhat az is, hogy egy-egy köptető a fentiek közül egyszerre többféle úton fejti ki hatását.

A köptetők (expectoransok) célja elsősorban nem a köhögéscsillapítás, azonban egyes készítmények az alsóbb légutak területén fokozzák a védelmet jelentő váladék termelését, ami a nyálkahártyát bevonva csökkenti az irritáló anyagok hatását a köhögési reflex receptorain. A működési elv hasonló a cukorkáéhoz, azonban míg az a felső légutakban hat, addig a köptető az alsó szakaszokon fejti ki hatását.

Szekretolitikumokkohogescsillapitas

A szekretolitikumok fokozzák a légutakban a védő hatású váladék termelését, mely egyfelől bevonva a nyálkahártyát akadályozza a receptorok ingerlését, így köhögéscsillapítás szempontjából is van jelentősége ennek a csoportnak, másfelől a termelt váladék hígítja a nyákot, ezzel is megkönnyítve annak felköhögését. Ilyen típusú expectoránsok:

  • az ipecacuanha,
  • bizonyos illóolajok,
  • a szaponintartalmú köptetők,
  • a guajacol,
  • a jódsók
  • és az ammónium-klorid.

Az ipecacuanha egy Brazíliában honos növény, és a gyökeréből kinyert hatóanyagnak (emetin) van kis dózisban köptető hatása, nagy dózisban azonban a gyomornyálkahártya izgatása révén hányást vált ki. Az ipecacuanha gyökere az említett hatóanyag mellett szaponinokat is tartalmaz, melyeknek szintén van köptető hatása.

Az illóolajok szintén növényi eredetű anyagok, melyek számos szervre hatással lehetnek. Köptető hatásukat a nyálkahártya izgatása révén váltják ki fokozva a nyál- illetve váladéktermelést, valamint serkentik a légúti hám csillószőreinek mozgását is. Alkalmazhatjuk őket szájon át vagy inhalációs formában is. Alkalmasak lehetnek bronchiectasiaban (hörgőtágulat), laryngitisben (gégegyulladás) és tüdőtályogban a tünetek enyhítésére. Csecsemők és kisgyermekek esetén használatuk nem ajánlott, mivel túlzottan izgathatják a gégenyálkahártyát, és akár görcsöket is okozhatnak.

A szaponinok és a guajacol is növényekben megtalálható vegyületek. Utóbbi krónikus bronchitisben (hörghurut) csökkenti a váladék mennyiségét, és segíti a tapadós nyák feloldását.

A jódsók egyre inkább kiszorulnak a használatból, mivel a megfelelő hatékonysághoz nagy dózisok alkalmazására van szükség, ami fokozza a mellékhatások (fémes íz, nyál- és könnymirigy fájdalmas duzzanata, gyomorbántalmak, pajzsmirigy-alulműködés) előfordulását.

Az ammónium-klorid a váladéktermelés fokozása mellett a légúti szőrök mozgását is fokozza.

Mukolitikumok

A mukolitikumok csökkentik a légúti váladék viszkozitását, azaz folyékonyabbá teszik azt, ezzel megkönnyítve az eltávolításukat. A csoportba tartozó ismertebb hatóanyagok például az ambroxol, a bromhexin vagy az acetylcystein.

Szekretomotorikumok

A légutakat bélelő hám egy speciális kefeszegélyes hám: az alkotó sejtek felszínén apró szőröcskék, úgynevezett csillószőrök találhatók, melyeknek fontos szerepe van a légutak megtisztításában. A szekretomotorikumok ezekre a csillószőrökre hatva fejtik ki köptető hatásukat: mozgásukat fokozva a váladék könnyebben kiürül a szervezetből.

Téma szakértője

  • Specialitások: