Tüdőgyulladás tényei

Tüdőgyulladással kapcsolatos szolgáltatásaink a Tüdő Központban
Tények I: A tüdőgyulladás jelentése
Tények II: A tüdőgyulladás kórokozói
Tények III: A tüdőgyulladás terjedése
Tények IV: A tüdőgyulladás csoportosítása
Tények V: A tüdőgyulladás kockázati tényezői
Tények VI: A tüdőgyulladás tünetei
Tények VII: A tüdőgyulladás szövődményei
Tények VIII: A tüdőgyulladás kivizsgálása
Tények IX: A tüdőgyulladás kezelése
Tények X: Védőoltás a tüdőgyulladás ellen
Tények +1: Egyéb tények a tüdőgyulladással kapcsolatban

Tüdőgyulladással kapcsolatos szolgáltatásaink a Tüdő Központban

• szakorvosi ellátás
• gyermekorvosi ellátás
• képalkotó vizsgálatok (röntgen, tüdő-CT, MR)
• laborvizsgálatok
• gyógyszeres kezelések
• gyógytorna, légzőtorna
• online ügyfélkapu
• páciens-közösség

Tények I: A tüdőgyulladás jelentése

A tüdőgyulladás a tüdőszövet gyulladásos betegségét jelenti, amelyet általában vírusok, baktériumok vagy más kórokozók okoznak. A tüdőszövet mellett érintettek lehetnek a hörgők és a hörgők körüli szövetek is. A tüdőgyulladás létrejöttét a kórokozók indítják el. Az immunrendszer felismeri ezeket az idegen anyagokat és sejteket küld ellenük, valamint különböző anyagokat termel ellenük. A területre beáramló nagyobb vérmennyiség duzzanatot, folyadék- és sejtkilépést okoz. A fehérvérsejtek pusztítják a kórokozókat és a környező sejteket. Ennek a folyamatnak a hatására a tüdő léghólyagocskái folyadékkal vagy gennyel telhetnek meg. A léghólyagocskák feladata a gázcsere biztosítása. A léghólyagocskák egy vékony membránt jelentenek, amin keresztül gyorsan átjut az oxigén és a szén-dioxid. A tüdőgyulladás a léghólyagocskákban jelen lévő genny, folyadék miatt ennek a membránnak a megvastagodását okozza, aminek következtében a gázcseréért felelős szövet nem tudja ellátni a feladatát. A tüdőgyulladás tehát nehezíti a gázcserét, ami nehézlégzéshez és számos egyéb tünethez vezethet.

Tények II: A tüdőgyulladás kórokozói

A tüdőgyulladást leggyakrabban vírusok, baktériumok vagy gombák okozzák.

• Vírusos tüdőgyulladás: A vírusok által okozott tüdőgyulladások közül a leggyakoribbak az influenza és a COVID-19 által okozott esetek. Ezek a vírusok különösen veszélyesek az idős emberekre vagy olyan személyekre, akiknek egyéb alapbetegségeik is vannak. Az RSV gyakran okoz tüdőgyulladást gyermekekben és idősebb felnőttekben. Az Adenovírusok szintén okozhatnak tüdőgyulladást, különösen gyermekeknél és olyan embereknél, akiknek gyengült az immunrendszere. Számos más vírus is okozhat tüdőgyulladást, például a parainfluenza vírusok, metapneumovírusok, és ritkábban a herpeszvírusok. A vírusos tüdőgyulladások kezelése többnyire tüneti, de néhány esetben antivirális gyógyszerek is alkalmazhatók.
• Bakteriális tüdőgyulladás: A Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) baktérium a leggyakoribb kórokozó a tüdőgyulladás hátterében, de mások is felelősek lehetnek a bakteriális tüdőgyulladásért. A Haemophilus influenzae is egy gyakori tüdőgyulladást okozó baktérium, különösen a csecsemők és az idősebb felnőttek esetében. Az atípusos tüdőgyulladás gyakori kórokozója a Mycoplasma pneumoniae, a Chlamydophila pneumoniae, a Legionella pneumophila. Ezek a baktériumok általában enyhe vagy közepesen súlyos tünetekkel járó tüdőgyulladást okoznak. A Klebsiella pneumoniae és a Pseudomonas aeruginosa főként kórházi körülmények között terjednek, és súlyos tüdőgyulladást okozhatnak az immunszuprimáltak körében. A Staphylococcus aureus baktérium egy rezisztens faj, mely különféle fertőzéseket okozhat, beleértve a tüdőgyulladást is. A Streptococcusok főként csecsemőknél is gyermekeknél okoznak tüdőgyulladást, valamint torokgyulladást. Bakteriális tüdőgyulladás esetén a kezelés antibiotikumok adását foglalja magában.
• Gombás tüdőgyulladás: Ritka, de súlyos forma a gombás tüdőgyulladás, amelyet általában immunszuppresszióval járó állapotok, például HIV-fertőzés vagy szervátültetés után látunk. A Candida, Aspergillus és más gombafajok is okozhatnak tüdőgyulladást. A kezelés általában gombaellenes gyógyszerek alkalmazását foglalja magában.

  Kapcsolódó cikkünk

  

  Életkoronként eltérő tüneteket okoz a tüdőgyulladás

  A tíz vezető halálok között van a tüdőgyulladás világszerte, pedig azt gondolhatnánk, hogy manapság egy ilyen betegség könnyen gyógyítható. A gyógyuláshoz az idejében megkezdett kezelés fontos lenne, a betegek többsége azonban nem fordul orvoshoz, amíg nem tapasztal súlyosabb tüneteket. Pedig a betegség nem minden esetben okoz erős köhögést, vagy magas lázat, sokszor csak enyhe, meghűléses panaszok jelentkeznek.

Tények III: A tüdőgyulladás terjedése

A tüdőgyulladás általában cseppfertőzés útján terjed, például köhögés vagy tüsszentés során keletkező cseppecskék által. A kórokozók a levegőn keresztül vagy közvetlen érintkezés révén lépnek be a szervezetbe. A cseppfertőzés egy könnyű terjedési utat jelent, a cseppfertőzéssel terjedő betegségekből könnyen alakulhatnak ki járványok. Emiatt is lehet, hogy a tüdőgyulladás egy gyakori betegségnek számít.

Tények IV: A tüdőgyulladás csoportosítása

A tüdőgyulladás fajtáit számos szempontrendszer alapján csoportosíthatjuk. A tüdőgyulladás fajtáit csoportosíthatjuk a tüdőgyulladás terjedésének módja szerint: amennyiben a tüdőnek csak egy lebenyének a szöveteit érinti a tüdőgyulladás, és nem tör át a lebenyhatáron, azt lebeny-tüdőgyulladásnak (lobaris pneumonia-nak) nevezzük. A tüdőgyulladás azonban foltszerűen is elhelyezkedhet a tüdőben, hogyha a tüdőgyulladás a légutak menti szövetekben terjed. Ezt nevezzük hörgi tüdőgyulladásnak (bronchopneumonia-nak). Amennyiben a tüdőgyulladás a tüdő interstitiumát érinti interstitiális (szövet közti) tüdőgyulladásról beszélünk.

A csoportosítás végezhető a tüdőgyulladás eredete, vagyis a kórokozók alapján. Ezt a csoportosítást az előző bekezdésben kifejtettük részletesen. A tüdőgyulladás fajtáit úgy is szokták csoportosítani, hogy hol történt (kórházban/közösségben/lélegeztetés alatt) a megfertőződés.  A tüdőgyulladás csoportosítható az alapján is, hogy típusos vagy atípusos tüneteket okoz. Az atípusos tünetek enyhébbek, ezért az atípusos tüdőgyulladás felismerése is nehezebb. Az atípusos tüdőgyulladás jellemző kórokozóit is ismertettük az előző bekezdésben.

A tüdőgyulladás egy speciális fajtája az aspirációs tüdőgyulladás. Aspirációs tüdőgyulladás akkor következik be, amikor ételt, italt, hányást vagy nyálat lélegzik be az illető a tüdődbe. Az aspiráció valószínűbb, ha valami megzavarja a normál öklendezési reflexet, például agysérülés vagy nyelési probléma, illetve túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás esetén. A tüdőbe jutott folyadék táptalajként szolgál a kórokozóknak.

Tények V: A tüdőgyulladás kockázati tényezői

A tüdőgyulladás bárkit érinthet, de bizonyos csoportok, például az idősek, csecsemők, immunszupprimált egyének és krónikus betegségekkel élők, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a tüdőgyulladás kialakulására. A két legveszélyeztetettebb korcsoport a 2 éves vagy annál fiatalabb gyermekek és a 65 éves vagy idősebb emberek.

A tüdőgyulladás egyéb kockázati tényezői közé tartoznak:

• Kórházi kezelés: Nagyobb a tüdőgyulladás kockázata, ha kórházi intenzív osztályon van valaki, különösen, ha lélegeztetőgépen van.
• Krónikus betegség: Nagyobb valószínűséggel kaphat tüdőgyulladást az, akinek asztmája, krónikus obstruktív tüdőbetegsége (COPD) vagy szívbetegsége van.
• Dohányzás: A dohányzás károsítja a szervezet természetes védekezőképességét a tüdőgyulladást okozó baktériumokkal és vírusokkal szemben.
• Gyengült vagy elnyomott immunrendszer: Kockázatnak vannak kitéve azok, akik HIV/AIDS-ben szenvednek, akiknek szervátültetésük volt, vagy akik kemoterápiában vagy hosszú távú szteroidkezelésben részesülnek.

Tények VI: A tüdőgyulladás tünetei

A tüdőgyulladás tünetei közé tartozik a láz, köhögés, nehézlégzés, mellkasi fájdalom és gyengeség. A tüdőgyulladás egyéb tünetei és a súlyosságuk függenek a kórokozótól és a betegség típusától.

Tények VII: A tüdőgyulladás szövődményei

A tüdőgyulladás súlyos esetei - különösen a magas kockázati csoportba tartozóknál - komplikációkhoz vezethetnek, akár légzési elégtelenség vagy szepszis is kialakulhat a tüdőgyulladás szövődményeként. A tüdőgyulladás szövődményei többek között a következők lehetnek:

• Bakteriemia: A tüdőből a véráramba kerülő baktériumok a fertőzést más szervekre is átterjeszthetik, ami szervi elégtelenséget okozhat.
• Nehézlégzés: Ha a tüdőgyulladása súlyos, vagy krónikus alapbetegségek is fennállnak, kórházi kezelésre és lélegeztetőgép használatára lehet szükség, amíg a tüdő gyógyul.
• Mellhártyagyulladás: A tüdőgyulladás következtében folyadék halmozódhat fel a tüdőt és a mellüregét bélelő szövetrétegek közötti vékony térben (mellhártya). Ha a folyadék elfertőződik, előfordulhat, hogy mellkasi csövön keresztül le kell üríteni, vagy műtéttel el kell távolítani.
• Tüdőtályog: Tályog akkor keletkezik, ha a tüdőben lévő üregben genny képződik. A tályogot általában antibiotikumokkal kezelik. Néha a genny eltávolításához műtétre vagy a tályogba helyezett hosszú tűvel történő leszívásra van szükség.

Tények VIII: A tüdőgyulladás kivizsgálása

A tüdőgyulladást orvosi, fizikális vizsgálat és különböző vizsgálatok, például mellkasröntgen, vérkép és egyéb laborvizsgálatok segítségével diagnosztizálják. A hemokultúra, a PCR és a köpet segítségével azonosítható a tüdőgyulladás hátterében álló kórokozó, és meghatározható annak antibiotikum érzékenysége. A mellkasröntgen a tüdőgyulladás kiterjedtségének meghatározásában, a pulzoximéter pedig a súlyosság megállapításában hasznosak. Kiegészítő vizsgálatként CT vagy a pleurális folyadék tenyésztése is elvégezhető. 

Tények IX: A tüdőgyulladás kezelése

A tüdőgyulladás kezelése általában antibiotikumokat vagy antivirális szereket, valamint tüneti kezelést (láz-, fájdalom-, köhögéscsillapítás) foglal magában. A közösségben szerzett tüdőgyulladásban szenvedők általában otthon is kezelhetők gyógyszerekkel. A tüdőgyulladás legtöbb tünete néhány nap vagy hét alatt enyhül, a fáradtságérzet azonban egy hónapig vagy még tovább is fennállhat. Kórházi kezelésre 65 évnél idősebbeknek, 2 évnél fiatalabbaknak, súlyos légzési vagy más szervi elégtelenséget okozó állapotban lehet szükség.

Tények X: Védőoltás a tüdőgyulladás ellen

A tüdőgyulladás elleni védőoltások, például a pneumococcus elleni és az influenza elleni oltások, hatékonyan csökkenthetik a betegség kockázatát, különösen a veszélyeztetett csoportokban. Az oltási irányelvek időnként megváltoznak, ezért mindenképpen vizsgálja felül oltási státuszát orvosával, még akkor is, ha korábban kapott tüdőgyulladás elleni védőoltást. Az orvosok más tüdőgyulladás elleni vakcinát ajánlanak a 2 évesnél fiatalabb gyermekek és a 2-5 éves korú gyermekek számára, akik különösen ki vannak téve a pneumococcus okozta megbetegedés kockázatának. Az orvosok a 6 hónaposnál idősebb gyermekek számára is ajánlják az influenza elleni védőoltást  is.

Tények +1: Egyéb tények a tüdőgyulladással kapcsolatban

• A fejlett országokban az összes fertőző betegség közül tüdőgyulladásban halnak meg legtöbben
• A szepszishez (vérmérgezéshez) vezető fertőzések felét tüdőgyulladás okozza.
• A teljes antibiotikum fogyasztás 10%-át a tüdőgyulladás, 30%-át pedig a COPD fellángolásaira használjuk fel.
• A tüdőgyulladások 20-30%-át okozzák baktériumok, de ezek halálozása 2-3-szor nagyobb, mint az egyéb okok által kiváltott pneumóniáké.
• A tüdőgyulladás súlyossága egyénenként változó: függ a kórokozó típusától, az egyén immunrendszerének erősségétől, az alapbetegségeitől stb.

  Téma szakértői

  

  dr. Potecz Györgyi

  tüdőgyógyász, allergológus és klinikai Immunológus

  

  dr. Somogyi Éva

  gyermektüdőgyógyász, csecsemő- és gyermekgyógyász

  

  dr. Tárnok Ildikó

  tüdőgyógyász, allergológus és klinikai immunológus