Ha fogytán a levegő: mikor van szükség az oxigénterápiára?

Online Bejelentkezés

dr. Hidvégi Edit PhD

+36 70 621 0783

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

Amikor nem elég az oxigén

–Amikor valamilyen oknál fogva károsodik a tüdőnk, az légzésünket is befolyásolja. Értelemszerűen minél nagyobb területet érint a károsodás, annál kevesebb oxigénhez jut a tüdő, és annál jelentősebb lesz az oxigénhiány a szervezetben és a szövetekben – mondja Dr. Hidvégi Edit. Az oxigénhiánynak akut (pl. egy tüdőgyulladás, tüdőembólia, légmell) és krónikus okai (pl. COPD, tüdőfibrózis) egyaránt lehetnek. Az akut kórképekkel szemben a krónikus betegeknél lassabban alakul ki az állapotromlás és az oxigénhiányos állapot, az érintettek általában csak azt érzik, hogy egyre gyengébbek, és egyre kevésbé kapnak levegőt. Az oxigénhiánynak jól látható jelei is vannak: az ajkak, a nyelv, valamint az ujjak végének elkékülése – magyarázza a szakember, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy ezt az állapotot nem szabad összekeverni azzal az átmeneti állapottal, amikor fázunk, és az erek összehúzódása miatt rosszabbodik a vérkeringés és ezáltal az oxigenizáció is.

Az oxigénhiány objektív megítélése

A szervezet oxigenizációja pulzoximetriával és vérgázvizsgálattal állapítható meg. A pulzoximéter egy az ujjra csíptethető, egyszerűen és gyorsan használható kis mérőműszer, amely sok háztartásban elérhető a koronavírus járvány óta. Ennek is meg kell azonban tanulni a helyes használatát, hogy korrekt eredményt kapjunk. Fontos, hogy a mérést normál helyzetben, jó keringés mellett végezzük el – ellenkező esetben a műszer könnyen félremér, és alacsonyabb értéket mutat a valós oxigénszaturációnál. A pulzoximétert a beteg ujjára kell tenni, ügyelve arra, hogy azon se műköröm, se lakkréteg ne legyen, továbbá az ujj teljesen be legyen helyezve az eszközbe. Az artériás oxigénszaturáció 95% felett tekinthető jónak, 93 % felett pedig elfogadhatónak. Vérgázvizsgálatot kórházi sürgősségi osztályon, intenzív osztályon, illetve pulmonológiai osztályokon végeznek, és azt mutatja meg, hogy mennyi az illető vérben az oxigén-, illetve a szén-dioxid tartalom. Amennyiben a tüdő jól működik, akkor mindkét paraméter normális szinten van.  Ha azonban elkezd romlani a tüdőfunkció, akkor először az oxigén mennyisége (oxigénszaturációja vagy oxigénkoncentrációja) kezd csökkenni a vérben, ezáltal károsodik a vér és a szövetek oxigénellátása, és a kialakult oxigénhiányos állapot miatt el kell kezdeni az oxigénkezelést.

Oxigénterápia: a kórházban és otthon

Ha a betegnek például tüdőgyulladás miatt lesz oxigénhiánya, akkor a kórházban addig biztosítják számára az oxigénpótlást, amíg a gyulladás meg nem gyógyul. Amennyiben a betegnek a kórház elhagyását követően is szüksége van oxigénre, illetve valamely krónikus betegség teszi szükségessé az oxigénterápiát, akkor különféle oxigénpótlási lehetőségek jöhetnek szóba.

–Mivel az oxigénhiányos állapotban a levegő 21 százalékos oxigéntartalma nem elegendő, ezért általában 25-30 százalékos oxigéntelítettségű levegőt lélegeztetünk be a beteggel, ami az egészségügyi intézményekben központi oxigénellátó helyről vagy ennek hiányában, illetve a beteg szállításakor oxigénpalackból történik. Az oxigén adagolása és időtartama egyénre szabott és mindig a szakorvos utasítása alapján történik. Erre rendkívül fontos felhívni a betegek figyelmét az otthoni terápia kapcsán is – mondja Hidvégi doktornő, hiszen nemcsak az indokoltnál kevesebb, hanem a túl sok oxigén is súlyos egészségügyi szövődményekkel, akár halállal is járhat. A rászoruló betegek számára az oxigénellátást otthon is meg kell szervezni, ebben rendkívül fontos szerepe van a szakorvosnak (elsősorban a pulmonológus, illetve a kardiológus szakorvosnak), hiszen az ő javaslatára támogatottan kapják meg a betegek az eszközöket.

Milyen oxigénterápiás eszközök léteznek?

Oxigénpalack: Ez a legismertebb és leggyakrabban használt oxigénterápiás eszköz.  Sűrítetten tartalmazza az oxigént, és egy nyomáscsökkentővel (reduktorral) van ellátva, amivel szabályozható az oxigénáramlás sebessége. A reduktorra csatlakoztatott műanyag csövön keresztül jut oxigénhez a beteg, aminek a végén orrkanül (vagy maszk) található. Az orrkanült az orr nyílásaiba kell helyezni, a cső pedig a fül mögött, majd az áll alatt elvezetve rögzíthető. Az oxigénpalackok a megkülönböztethetőség miatt kék színűek, és mivel tűz- és robbanásveszélyesek, ezért szigorúan tilos dohányozni vagy nyílt lángot használni a közelükben. Mivel alkalmazásuk a légutak kiszáradásához vezethet, ezért párásítóval is fel vannak felszerelve.

Oxigénkoncentrátor: Elektromos áramról működő, kerekeken guruló eszköz, amely jóval kevesebb helyet igényel, mint az oxigénpalack (kb. egy kisebb éjjeliszekrény méretű), és a levegő szétválasztásának elvén működik. A beteg itt is egy oxigéncsövön keresztül lélegezheti be az oxigént, és a készülékek párásítóval, valamint reduktorral is felszereltek.

Hordozható oxigénpalack: Ez csak egy része annak a nagy tartálynak, amiben nagyobb mennyiségben lehet cseppfolyós oxigént tárolni. Ezek a palackok – típustól függően – max. 4 liternyi oxigént tartalmaznak, vállra akaszthatók, így lehetővé teszik a betegnek, hogy néhány órára kimozduljon az otthonából. A hordozható palack különösen jó szolgálatot tesz azoknak a pácienseknek, akik folyamatos oxigénellátásra szorulnak (pl. COPD és tüdőfibrózis végstádiumában). A tartályt, valamint a palackokat is szakorvossal kell felíratni.

Hordozható oxigénkoncentrátor: A legmodernebb oxigénterápiás eszköz, jelenleg nem támogatja a NEAK a használatát. Akkumulátorral működik, így a beteg akár hosszabb időre is kimozdulhat vele. A hagyományos oxigénkoncentrátorhoz hasonlóan maga termeli az oxigént, az átkeringetett levegőben található oxigén kivonásával.

Útravalóul

Az oxigénterápiás eszközök kiszállítását, ezek üzembe helyezését, valamint használatuk betanítását is képzett személyek végzik. Az eszközök használatát, a tüdő betegségétől függően általában 14-16 órán át javasolja a szakorvos, de súlyos esetben akár folyamatos oxigénpótlás is szükséges lehet – ismerteti Hidvégi doktornő, aki arra is felhívja az érintettek figyelmét, hogy a szakorvos által előírtakat mindig tekintsük szentírásnak. Ne változtassunk az áramlás sebességén és a terápia hosszán se módosítsunk!.

 – Ha valaki 2 literről 10 literre tekeri fel az oxigént, attól nem fog gyorsabban meggyógyulni, sőt akár végzetes is lehet számára ez a meggondolatlan lépés. Kizárólag a szakorvos tudja megítélni a beteg állapotának súlyosságát, ennek megfelelően az ő kompetenciája elrendelni a szükséges oxigénterápiát is.